2013. május 17.

Eleven hús


Ezt a ’97-es rendezésű Almodóvar filmet kakukktojásnak tekintik a kritikusok az eddigi alkotásaihoz képest. „Kész” alapanyagból kellett dolgoznia (Ruth Rendell regényei alapján), és ezért a legkevésbé „almodóvarosabb” darab.
 A cím eléggé széleskörű jelentéssel bírhat a néző számára. Kifejezheti a testi vágyat, szerelmet és a megaláztatást és védtelenséget is. Pedro egészen új szereplőgárdával dolgozott, ennek ellenére sikerült ízig-vérig spanyol(os) főszereplőket kiválasztani. Ha a mai hollywoodi kínálatot és ismertséget nézzük Penélope Cruz neve tűnhet fel, vagy Javier Bardemé. Penélope bármit el tud játszani, ha akar, Bardemtől pedig eddig rossz filmet nem láttam. Ha a stáblistában valahol feltűnik a neve csakis pozitív filmélményre számítok. Talán nem véletlen, hogy a való életben ők egy párt alkotnak.


 Úgy vélem egy átlagfilmezőnek nehezen emészthető és értelmezhető lehet. Nem sorolnám az egyszer megnézős, aztán „egynek elment” kategóriába. Tipikusan olyan film, ami nyomot hagy az emberben, kicsit fáj neki, kicsit belészorítja a levegőt, majd a néző a végén felteszi magában a kérdést, hogy „Mit is láttam most?”
 Az interneten kevés kritikát és beszámolót találtam róla, ugyanakkor voltak érdekes elgondolások is. Például: „A film ritmusa a testi görcsök ritmusa.” Kezdődött Cruz buszos szülésével, majd a baba lassan felcseperedvén vonzotta magához a további bajokat. Szerencsétlenségekből, szerencsétlenségekbe esett. Ez tűnhet akár közhelyesnek is, hogy van a tipikus egyedülálló és magányos főhős, aki megpróbáltatások sorozatain megy át, majd a film előrehaladtával és végeztével minden rendben lesz. Nem lenne dráma és művészfilm kategóriába bedobozolva, ha ezt a végletet kapnánk.


 Ahogy beszippant minket a film világa rájövünk, hogy kevésbé érzünk együtt Victorral, a dialógusok sokértelműek és olykor bonyolultak is. Emellett ne feledjük, hogy ez az ő bosszúhadjárata. Hiszen, aki börtönbe juttatta később elvette a nőt, aki miatt kirobbant a konfliktus. A szerelmi szálak eléggé szerteágazóak és kuszák, nem boncolgatnám végig mindet, mert erre lehetne külön szánni még egy kritikát.
 Ne akarjuk megsejteni és megsaccolni, hogy mi fog történni a következő pillanatban, nem fogunk logikus és operatőrileg indokolt képsorokat kapni. A kamera elbóklászik, előrerohan és emellé még megkapjuk azt a tudatos Almodóvar-féle színeket, amitől még inkább szokatlan filmélményt kap a néző. Ha általánosságban vesszük, egyik spanyol filmre sem jellemző a szürkeség és a „puha színek” világa. Tehát a rendező élénkre festette a képeket és nem a jó közelségét hozta be a vászonra, hanem a rosszét. Hangulatilag ellentmondásosak és még fájdalmasnak is mondhatók.


 A miértekre és hogyanokra nem feltétlenül kapunk választ, ránk van bízva hogy mindenki saját maga alakítsa ki a hozzá legközelebb álló értelmezést. Számos helyen Almodóvar leggyengébb munkájának titulálták, viszont aki az ínyencségek felé kacsintgat(na), miért ne kezdhetné ezzel?

trailer (a minőség rettenet)

2013. április 7.

A fekete ruhás nő (Woman in black)

 Kissé úgy tűnhet abbahagytam a filmnézést, de erről szó sincs, csak nem kritizáltam őket már mióta. Pedig anyag lenne bőven. Aprítottam abból a tetemes mennyiségből, ami a laptopon állt. Van amit kínszenvedés volt végignézni, de voltak olyanok is amik hű...


 Ezt a rendezést az átlagthriller kategóriába sorolnám, bár külcsínyre nem volt egy csúnya film. Lássuk csak 2012-es alkotás Daniel Radcliffe-fel a főszerepben. Húztam a számat, hogy sikerül-e kibújni Harry Potter bőréből és úgy érzem sikerült neki. Most segítségül hívtam az imdb-t, mert kíváncsi voltam, hogy a jó segítő szerepét játszó színész honnan is ismerős. De rájöttem, hogy a már itt szereplő Miss Pettigrew nagy napjából. Kicsi a világ blablabla.


 Nos a történet igazán sablonos és egyszerű, a helyszín és a korrajz szintén, a kivitelezés és a látványvilág viszont tetszetős. Radcliffe Arthur Kipps ügyvéd szerepében tűnik fel, időben még a frakkos/pruszlikos éveket rójuk, inkább fiákerek és lókaka meg gyertyák és lámpások.
 Sztori: Kipps felesége szülés közben meghalt, egyedül csak a kisfia maradt neki és hogy fenn tudják tartani magukat el kellett neki utaznia vidékre munkaügyben. Papírmunkát kell intéznie a falutól távol eső lápvidéken fekvő birtokon (ez jó hosszú volt, tudom). A lápvidék már figyelmeztető hely! A falusiak elutasító viselkedése szintén, az meg pláne, hogy a padlásszoba ahol elszállásolják 3 kislány öngyilkosságának helyszíne. A gyerekhalálozás száma 100%-os, a lápvidéki birtokon egy fekete ruhás nő kísért. Kipps hülye és munkamániás, mert mindenképpen meg akarja csinálni azt a papírmunkát holott nem túlzok, de legalább egy tonnányi irat van. Pici főhősünk rájön, hogy a fekete ruhás nő fia a mocsárba fulladt és ezért a testvérét vádolja. A kísértet dühében minden falusi gyerekkel végez. A tipikus sablonos történetet még fokozza, hogy Kipps kitalálja a film vége felé, hogy úgy lehetne megszabadulni a szellemtől, hogy kiszedjük a mocsárból a hullát és összehozzuk az anyucival. Iszonyat epic jelenetnek lehetünk szemtanúi, amikor Radcliffe magára teker egy kötelet, ezt rákötik a segítő, gazdag muki kocsijára és főhősünk alámerül a mocsárba. Sajnos még egy korabeli Rolls-Royce se bírja a strapát, ezért a szekeret nem sikerül kihúzni csak a gyerek hulláját. És mint tudjuk a láp szépen konzerválta a testet. Látszólag minden megoldódik szellemtalálkozás, sikolyok blabla. Történetünk végén Kipps végre magához ölelheti saját kisfiát, aki hétvégére érkezett volna ebbe a fantasztikus faluba, de mégis úgy döntenek, hogy spuriznak vissza Londonba. Ekkor jön egy utolsó csavar, amit nem mondok el, mert az spoiler.

trailer (hádé)

 Összességében kinézetre tetszett, voltak benne ijedős részek, Radcliffe nem sokat beszélt egyébként az egész filmben, ezért nem halt bele a szövegkönyv tanulásába az tuti. A forgatókönyv és a sztori rettentő sablonos, egyszer megnézős kategóriába sorolnám. A 6.5 pedig túlzás kedves imdb.

2013. április 2.

Profilképgyanús

Magasröptű társadalmi elemzés következik. A cybertér kiszélesedésével óhatatlanul is sok emberbe szaladhatunk bele. Tipizálnunk kell ahhoz, hogy ebből a tömegből szelektáljunk, hogy kivel érdemes szóba állni és kivel nem. A tipizálás nem fed le általánosan minden egyént, ugyanakkor útmutatásként szolgál személyes terünk megőrzéséhez.
 Az alábbiakban tipikus példákat szeretnék felsorakoztatni, amelyben a profilkép jelenséget kívánom kivesézni női szemszögből. Kire kattint egy nő egy kép alapján, mi kelti fel az érdeklődést és mi rettenti el. Az elemzés a saját nézőpontom és véleményem alapján íródott. Egyéni véleménybeli eltérések természetesen adódhatnak.
 Kezdem talán a mostanában leginkább elterjedttel, majd folytatom a többivel, vegyesen sorolom fel az általam vélt "típusokat", nemcsak negatívat hoztam:

Tükörben, telefonnal fényképezős: SOHA! Nem, nem és nem. Csak a lányok művelik ezt (teszem hozzá nekik sem áll jól). Mit szűrök le egy ilyen képről? Azt, hogy ez a hím fényképező nélkül is sokat áll a tükör előtt, nem kell ide telefon, vagy egyéb kamera. Általános megjelenési forma a "stílusos" felöltözés, ugyanakkor a melléktermék, hogy látom a fürdőszobapolcon a kozmetikumokat, anyu betétjeit, Perwoll mosószert miegyebet. Ha nem a fürdőszobában készül a fotó akkor is betekintek a háttérbe, nem odaillő dolgok általában vannak a képen, ha csak maga a tükör is... Az ilyen stílusú kép hivalkodó, de egyben taszító is. Egyáltalán nem férfias. Közhelyesen azt mondanám: Már megint egy magamutogató bájgúnár...

Még-véletlenül-sem-nézek-a-kamerába: az emberünk valószínűleg álomvilágban él, a révedező tekintet, a bágyadt mosoly, de inkább a picsogásra torzult arc. A mérhetetlen szomorúságot sugárzó bociszemek. Szerintem mindenkinek ismerős. Az illetőben valamennyi romantika tuti lakozik. Lehet hogy túl sok is. A tekintete álmodozást kifejező, vágyakozó vagy éppen melankólikus. Határozatlanságot sugároz, bár lehet titokzatos, de mégsem ragadja meg a figyelmet, túl beállított a fotón való megjelenése, hogy már csak azért se nézek a kamerába. Kápíse? A tekintet sugározza a személyiséget, ha nincs szemkontaktus, nincs érdeklődés. Ilyen egyszerű. Az ilyen embereket átlapozzák és nézik a következőt, kivéve ha fullasztó romantikát, vagy egy mélabús szomorú szamurájt szeretnének.

Kamerába hódítós: ennek az ellenkezője az alábbi típus, bugyinedvesítő tekintet, ha nagyon messzire veti a sulykot még az ajkát is harapdálja. Kétopciós a dolog: vagy forever alone és már évek óta nem szexelt, vagy minden nap mással szexel. A tüzes tekintet és az akkor is belemászok a bugyidba effektus hát öö... vagy nevetséges, vagy szánalmas. Ha nem profi fotó, akkor nem nagyon rúg labdába valljuk be. Bár ha kósza szex kell, akkor beválthat. De cserébe csak felszínes érzelmeket kapunk. Fő az elővigyázatosság!

Humoros: mindenki látott már olyan profilképet, amit muszáj volt neki megnézni közelről és utána még körül is nézett az illetőnél. Nem lényeg a külső, a hangsúly a belsőre és a személyiségre terelődik egy ilyen kép láttán. Az más kérdés, hogy komplett őrültnek tartjuk az illetőt, de felkelti az érdeklődést. Ha még valami frappáns bemutatkozást is találunk és nem skalpvadász a tag, akkor még esetleg jól is járunk. Nonstop szórakoztatás garantált. Hátulütője a dolognak, hogy ő a tipikus határfeszegető, határátlépő és egyéb szinonímák élő példánya. Ami lehet kalandos és csapongó, de nem nyújt biztonságot.

Csöves-kapucnis-cigis: ha nem tiszta a tekintet, lóg a betoncigi a szájból, hipermód gangsta módon fejedbe húzod a kapucnit hányingert okozol. Melyik nőnek kell egy ilyen alak? A szétesettség nem menő. Soha nem is lesz az. A hibák hangsúlyozása elrettentő. Nem tiltott dolgok ezek, csak nem kihangsúlyozandók. Ki akar megismerkedni egy gyárkéménnyel és egy züllött alakkal? A groupie-kon kívül? Na de most komolyan? Érzem a dohányszagot és a szarok-rá fűszert.

Modell: az efféle képek legtöbbje kamu. Sokan lopnak profi fotókat kockás izomagyúakról és aki van olyan hülye, hogy személyes találkozóba keveredik egy ilyen egyénnel csúnyán ráfázhat. Mert minden bizonnyal a 60 éves Pista bácsival, vagy a 17 éves überkocka Gézukával fogunk találkozni. Ha mégis sikerül kifogni egy igazit, hát akkor ideje lesz felkötni a gatyát. Ők tisztában vannak a testi adottságaikkal és ezt jól ki is használják. Ha nem is magamutogatóak tudják, hogyan kell felhívni magukra a figyelmet burkolt módon. Az a hímnemű, aki ilyesmivel foglalkozik és nem vonzódik a pasik iránt (is), az meglehet, hogy hideg lesz, mint egy jégkocka. Nagyon nehéz betörni és rávenni arra, hogy a valódi arcát mutassa felénk. De aki szereti a kihívásokat...

Autóval: nem más ez, mint erőfitogtatás. Ha megkap, téged is mutogatni fog, mint egy vásári malacot és kérkedni fog a tulajdonával. Van aki elviseli az efféle birtoklást, de valaki irtózik tőle. Ha a kocsiddal pózolsz és főleg, ha menő kocsival pózolsz, az menőzés, megmutatod a nézőknek, hogy neked mid van, hogy milyen nagyszerű vagy. Ez akkor a legszánalmasabb, amikor tudod, hogy azt a kocsit apuci vette neked és nem te dolgoztál meg érte. Nincs kocsival pózolás!

Közeli-goromba: szúrós tekintet, szűk száj, belemászik a képpel az arcodba jelenség. Marcona kis méregzsák. Mit mutat kifelé? Hiperférfias vagyok, rettegjetek nők! Ha engem választasz védelmezni foglak, mint egy testőr, nem bánthat senki, ha elkanászosodnál néhány pofon is elcsattanhat, de hűségesen szeretni fog. Határozott jellem, kissé a trollokhoz hasonlítanám, nagy valószínűség szerint konzervatív, bár tiszteli a nőket, de nem csípi annyira ezt az egyenjogúság dolgot. Viszont mellette te is ízig-vérig nő lehetsz, mert meg fog dicsérni, ha alkalomadtán kirittyented magad.

Napszemüveg: akkora arcom van, hogy a napra nem tudok nézni c. jellem. Ha nem látjuk a tekintetet, én személy szerint biztos nem nézlek meg, még ha maga Keanu Reeves is vagy Neo napszemcsiben. Zártságot sugároz és személytelenséget. Az illető az elrejtéssel érdektelenséget is kifejezhet. Nem látod az arcot és magát az embert, csak egy "falat", ami nem engedi felvenni a kontaktust. Világos? Ja és nagyon ritka az a pasi, aki olyan napszemüvegben pózol, ami jól is áll neki. Hiába villog bárki a klasszikus Ray Ban fazonnal, vagy akár a pilótával, ha az rohadtul nem áll jól neki.

Telivigyor: nem egyenlő a vicsorgással és a macsós bemászok a bugyidba típussal. Egy szimpla és őszinte mosoly, felszabadultságot, kiegyensúlyozottságot és magabiztosságot sugároz. És egy jókedélyű férfi a nőt is azzá teszi. Nem is fűzök ehhez többet.

Nyaralós: egyrészt mutat valamit az érdeklődési körből. Másrészt mutatja, hogy mennyire buli az élete és szabad, mint a madár. Esélyes, hogy kalandos figura, rengeteg vágyálommal és célkitűzéssel. Szeret kikapcsolódni és újabbnál újabb dolgokat kipróbálni. Egyszóval nyitott és laza. Hogy hivalkodó-e azzal, ha félpucéran pózol a tengerparton? Hát egy icipicit biztos, de ha viszonylag "természetes" a beállítás akkor szemet hunynak felette. Megnézni tuti megnézik, ha lesült kockás hasú akkor tuti biztos.

Felülről fényképezős: amikor belátsz az orrlyukaiba az nem éppen pozitív, nemcsak azért mert lehet, hogy dzsungel van ott, de az illető felsőbbrendűnek vallja magát, vagy szeretné ha a többiek annak látnák. Ehhez általánosságban mosolytalan arc társul és komor ábrázat. Félj tőlem és hódolj be, hatalmas király vagyok! Azt hiszem egy szó jut ilyenkor az eszembe... khmkhm... lúzer.

"Stílusos"-flegma: szerintem nem kell bemutatni a díszbuzi jelenséget, a szűk póló és az ülepes gatya ma már hétköznapi és égető probléma társadalmunkban. A metroszexualitás vezető iparcikk lett világszerte. Az már más kérdés, hogy én nem nevezem az ilyet férfinak. Ha több cuccal keni magát mint én, az bújjon el. Nem egy tükörben magát becéző próbababára vágyik egyetlen nő sem. És ehhez azt hiszem nincs is mit hozzáfűzni. Ja de, valószínűleg az agyában káposztalé van.

Edzős-pucér: ha a külsődet mutogatod, ne várd azt, hogy a belsődért kedveljenek. Aki hiányos cuccban tölt fel magáról képet, arról nem mondod azt, hogy milyen érdekes személyiség lehet. Tudod róla, hogy csak szex és más semmi. Erőfitogtatás ez is kérem szépen és magamutogatás, hogy nézd milyen dögös vagyok, szaggasd le rólam a gatyát. Biztos megnézik, de nem vesznek komolyan.

Állatos: ha valaki valamilyen állattal pózol az lehet pozitív és negatív is. A cicásokkal jobb vigyázni, mert ők általában forever alone típusok és a rendíthetetlen romantikusok táborát gyarapítják. A kutyások inkább bohémak és barátságosak. A vadászgörényes tuti őrült egy kicsit, az egyéb állatokról nem beszélnék. A falusi háziállatok nem valami öö... megnyerőek.

Keresztbe tett kar: most jutottak eszembe a napiszaros rajcsávók. Szinte mind így pózol. Hogy miért? Zártság, magabiztosság, erő, rendíthetetlenség, kőkemény fasza csávó. Ha van bicepsz, szteroidos vagy rendes mindegy akkor még inkább ez jön le. Ez az illető biztos hogy nem önti ki neked a szívét és minimális érzelmi megnyilvánulásokat fogsz tapasztalni.

Motoros: ha bukósisakos, akkor felejtős, ha nem, akkor tuti hogy lecsekkolod. Biztos hogy mennél egy kört a motorjával és ezer százalék, hogy száguldoznál vele. A motorján, persze. A Babetta nem annyira motor, a sörhasú és vikingszakállas vadmotorosok pedig kivételt képeznek. A szűk és már-már páncélszerű motoros cucc jöhet. Férfit kapsz, ez 101%-ig biztos.

 Összegzésképp a lista nem teljes és szeretném leszögezni, hogy ez az egyéni véleményem. Mindenki olyannak láttatja magát amilyen lenni szeretne és amilyen képet mutat magáról. Akarva, akaratlanul ez mindegy. Csúnya dolog ez a beskatulyázás, de az internet pedig szörnyen globális. Szelektálni kell. És ez másképp nem megy.

2013. március 19.

Magánélet

 Be vagyok csukódva, mint a Szörnyek Szörnyű Könyve a Harry Potterben. Még valami szorító alkalmatosság is van rajtam, hogy még véletlenül se tudjanak kiömleni a dolgok. De az a baj, hogy már lassan szétreped az egész, mint a kis gömböc a mesében. Az akadályoztatás abból adódik, hogy a kiöntés most nem olyan egyszerű, még a terapeutának sem.
 Magánéleti válság felé sodródom, de a kimeneti véget még nem tudom hogyan fog bekövetkezni, számítok a pozitívumokra, úgy vélem kezdek tisztábban látni és hidegebb fejjel mérlegelni, mint azelőtt, de ez korántsem jelenti azt, hogy nincs benne a pakliban az orra bukás. No majd meglátjuk. Előszeretettel hangoztatom, hogy lefoglal a főiskola, ami nagyrészt igaz is, de gyakran csak kifogás, hogy ne kelljen foglalkozni minden mással, hanem csak azzal, amihez kedvem van. A "nincs időm rá" mindig sikert arat.
 Leginkább úgy jellemezném magam, amikor Lucifer lerántotta Mihály arkangyalt a pokolba. Jelenleg is különböző csapdák tartanak leláncoltan ott alul a kénköves bűzben és még nem tudom, hogy ki akarok-e szabadulni egyáltalán.
 Ördögi kacajok szakadnak ki belőlem amikor látom mennyire elrettennek az emberek, belül viszont én magam is félek, de ezt kifelé sosem szabad mutatni. És nem is fogom. Mindezek mellett erősebbnek érzem magam, mint valaha. Az utóbbi időben kiegyensúlyozottabb és magabiztosabb lettem, jelenleg akadt némi ronda rosszkedv, amit a csütörtöki zh és egyéb dolgok számlájára írok.
 Felpörgetném az időt, hogy gyorsabban alakuljanak a dolgok, mert most megöl a várakozás, a késleltetés. Bár a negédes pokolban járunk, nem tudom mit várok.

2013. február 19.

Who am I?

Éjfél után a kihűlt kávéházba ijedt képű fiatalember lépett be, karján angyallal. […] Természetesen szőke az angyal, platinánál is szőkébb, angyalszőke; ki hallott már fekete angyalról? A fekete angyalok a pokolban élnek, vagy, súlyosabb esetekben, felírónők vidéken az éjjeli kávéházakban. Az ilyen igazi, szőke angyal csak véletlenül téved el a földön éjfél után kávéházba, s ilyenkor finnyásan ül a szemétben és szomorú. „Angyalsors” – ezt mondja tekintete. S cukrot tesz a csokoládéba, mert itt a földön, ahol minden keserű, az ilyen angyalnak a duplahabos csokoládé sem lehet elég édes.

2013. február 2.

A ragyogás (1980)

 Egy elég súlyos alkotást hoztam. Igazi klasszikus a javából. Elég annyit mondanom, hogy egy Stephen King feldolgozással állunk szemben. Egyéni véleményem szerint az összes eddigi filmadaptáció enyhén fogalmazva is borzalmas (pl. Kedvencek temetője, Hasznos holmik). Alacsony költségvetésű és nagyon retró. Ebben a rendezésben is megmaradt ez az íz, ugyanakkor számos dolog emelte a film élvezetét.

a híres "Itt van Johnny!"

 Szép tájon autózgató jelenettel indul a sztori. Magam előtt láttam a kamerás helikoptert, ahogy fentről veszik a jelenetet (és ha elég figyelmesek vagyunk valóban bakiként könyvelhető el, hogy az egyik snittnél látszik a helikopter árnyéka). Az autóban Jack Torrance (Jack Nicholson) ül, aki munkaügyben kocsikázik egy hegyvidéki szállodába, ami mindentől olyan messze van, mint innen Afrika. A szállodaigazgató lezsírozza vele a munkát, miszerint karbantartói feladatokat kell ellátnia és a családját ideköltöztetve vállalja, hogy vigyáz a szállodára, amíg a következő szezon el nem kezdődik. Udvariasságból és feszengéssel elmondja a férfinak, hogy anno történt egy szörnyű gyilkosság az épületben: egy ugyanilyen helyzetben lévő családfő lemészárolta az egész családját. Az ok, hogy nem bírta a hosszú távú elszigeteltséget a való világtól. A kiscsalád beköltözik, a kisfiú már az első pillanatokban érzi a rossz légkört a helyen. Miközben az igazgató idegenvezetést tart a házaspárnak a néger szakács megfagyiztatja a gyereket. Rájön hogy a kölyök is képes a ragyogásra, ugyanúgy, mint ő. Képes szavak nélkül is kommunikálni és látni a múlt és jövő eseményeit. A kisfiúnak, Danny-nek a szájában lakó Tony megtiltotta, hogy beszéljen erről a képességről. Fokozatosan előjönnek a múlt képei: a gyilkosság, a liftből ömlő vér, a két megölt ikerlány. Jack kezd megkattanni. A felesége nem érti mi történik, miért bánik vele a férje olyan durván. Danny fittyet hányva a néger szakács intelmére bemegy a 237-es szobába és majdnem megfojtja egy szellem. Wendy azt hiszi Jack bántotta a gyereket. A férfi hallucinálni kezd, visszatér a gyilkosság előtti időkbe, ellenőrzi a 237-es szobát, hogy ki bántotta Danny-t. A kádból kilép egy nő, aki átváltozik undorító, aszott öregasszonnyá elkezd röhögni, Castielle meg majdnem behány. Wendy bezárja a férjét a kajaraktárba, de a "régi" gyilkos kinyitja az ajtót neki. Jack baltával kezd mászkálni a hotelben. Időközben befut a feka szakács is, de nem lenne King adaptáció, ha Mr. Torrance nem vágná bele a baltát. Az asszony és a kisgyerek bezárkózik a hálóba és Dannynek sikerül kiférnie a hóval eltorlaszolt ablakon. Jack kellemesen baltázza a hálóajtót. Wendy a fürdőbe zárja magát. Majd miután ennek az ajtónak is majdnem annyi, Jack otthagyja hogy kinyírja a szakácsot. Aztán üldözi Dannyt is, aki berohan az óriási sövénylabirintusba. Tipikus baltával üldözöm a saját gyerekemet rész következik. A fiúcska rájön, hogyha a nyomaiban visszafelé lépked megtévesztheti az apját és elbújhat. Végül kitalál az útvesztőből és anyjával elmenekülnek a szakács hómobilján.


 A befejezés 300x át lett variálva, a könyv nem így zárul és a rendező (Stanley Kubrick) is kivágta a premier után a zárójelenetet, mert a nézők beizgultak, hogy nyitva hagyták a sztori végét. Tehát maradt a szépséges, fagyott Nicholson befejezésnek.

a befejezés

 Szereplők kritizálása: Jack Nicholson ász volt, ugyanúgy mint a Száll a kakukk fészkére-ben. Zseniális színész (szerintem), mára már biztos beleszokott az idegbeteg szerepekbe. Felesége Wendy (Shelley Duvall) nekem sok. Rettentő csúnya és tipikus zs kategóriás rémüldözést, nyafogást csap le. Szörnyű... esküszöm szörnyű volt. A kisfiú mimikája hajmeresztő. Sok a közelítsünk rá a kis arcra jelenet. Borzalmas amikor elváltozik a hangja, amikor Tony beszél belőle és az alvajárós rész is elég súlyos. Ugyanakkor tetszett a REDRUM felirat, ami vörös szobát jelent, viszont ha tükröt tartunk elé MURDER-ré válik, ami gyilkosság.

a véres liftes jelenet

 Összességében mivel nem vártam sokat a filmtől nem ért csalódás. Stephen King regényei sosem lesznek olyan szinten levetíthetők, amik egy kicsit is visszaadnák a jellegzetes borzongató stílust. Ne legyen igazam, de így érzem. Vár még rám a Tortúra feldolgozása, ami elviekben ilyen-olyan díjnyertes, hát kíváncsi leszek, mert egyrészt az egyik kedvenc regényem Kingtől és az egész cselekmény két szereplőben minimalizálódik. Ma vagy holnap lehet beiktatom.

Jack író a filmben, itt bukik le a felesége előtt, hogy nem halad sehova, hanem megkattant (már a második sorban el van írva a szöveg... :D)

 A Wikipedia elég sok érdekes infót tartalmaz a filmről, érdemes elolvasni: link
Pl. Bartók Béla egyik műve is szerepel a filmben; Nicholson túl könnyen betörte a fürdőszobaajtót, mert anno önkéntes tűzoltó volt, ezért erősebbet kellett építeni; az amerikai változat közel fél órával hosszabb, mert Kubrick egy felettébb büszke és maximalista alak.

normális trailer, mert a legnézettebb úgy mutatja be a filmet, mint egy vidám családi filmet -.-

 

Leftdicks

 Eléggé eltűntem mostanában. Az az igazság, hogy semmi kedvem nem volt az égvilágon írni. Tudom, tudom lusta dög vagyok. Hétfőn nyitjuk az új szemesztert és ki tudja mikor leszek képes írni megint, mert kb. meghalni sem lesz időm.
 A közelmúltban és a régi leftdickek tiszteletére találtam egy gyönyörű József Attila verset, amit máris megosztok. Küldeném mindenkinek akik valaha is vétkeztek angyali személyem ellen:

Bogár lépjen nyitott szemedre. Zöldes
bársony-penész pihézze melledet.
Nézz a magányba, melybe engem küldesz.
Fogad morzsold szét; fald föl nyelvedet.

Száraz homokként peregjen szét arcod,
a kedves. S ha cirógatnál nagyon,
mert öled helyén a tiszta űrt tartod:
dolgos ujjaid kösse le a gyom.


Lásd, ez vagy, ez a förtelmes kivánság.
Meg se rebbennél, ha az emberek
némán körülkerülnének, hogy lássák:
ilyen gonosszá ki tett engemet.


Kit szorongatsz most? Ha szülsz, a fiadnak
öröme az lesz, hogy körbe forog,
te meg rápislogsz, míg körülhasalnak
telibendőjü aligátorok.


Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon,
látom a szemem: rám nézel vele.
Halj meg! Már olyan szótlanul kivánom,
hogy azt hihetném, meghalok bele.

*